<body><script type="text/javascript"> function setAttributeOnload(object, attribute, val) { if(window.addEventListener) { window.addEventListener('load', function(){ object[attribute] = val; }, false); } else { window.attachEvent('onload', function(){ object[attribute] = val; }); } } </script> <div id="navbar-iframe-container"></div> <script type="text/javascript" src="https://apis.google.com/js/platform.js"></script> <script type="text/javascript"> gapi.load("gapi.iframes:gapi.iframes.style.bubble", function() { if (gapi.iframes && gapi.iframes.getContext) { gapi.iframes.getContext().openChild({ url: 'https://www.blogger.com/navbar.g?targetBlogID\x3d983212769522917854\x26blogName\x3d%7BXiliana%7D\x26publishMode\x3dPUBLISH_MODE_BLOGSPOT\x26navbarType\x3dBLUE\x26layoutType\x3dCLASSIC\x26searchRoot\x3dhttps://dreamsofxiliana.blogspot.com/search\x26blogLocale\x3dhu\x26v\x3d2\x26homepageUrl\x3dhttp://dreamsofxiliana.blogspot.com/\x26vt\x3d6198101166373718665', where: document.getElementById("navbar-iframe-container"), id: "navbar-iframe" }); } }); </script>
Xiliana álomvilága
Facebook Twitter Chat
"I think I finally understand what it means to be lost"
"- 07.: Egy délelőtt a Vérebbel -"
Date & Time:   2013. október 23., szerda, 12:00
Entry:

07. Egy délelőtt a Vérebbel


Valahol az ország déli részén, egy ismeretlen lakásban / délelőtt 11 óra:


Sansa még sokáig nem tért magához a döbbenettől, amit a testőr viselkedése váltott ki belőle. Bőrének minden egyes négyzetcentimétere lúdbőrözött még akkor is, amikor meghallotta a kiáradó vízsugarak jellegzetes hangját, miután Sandor megnyitotta a zuhanyfülke csapját. Habár forróság volt, a Stark-lány fázósan húzta magára a földön hagyott plédet, hogy azzal takarja be magát, ám a jóleső bizsergés továbbra sem csillapodott a testében.

- Mi történik velem? – suttogta maga elé tehetetlenül, miközben egyik kezével hosszú, vörös hajába túrt. Gondolatai szinte azonnal az alig pár méterre tartózkodó férfi felé kalandoztak. Vajon milyen lenne, ha az Ő ujjai szántanák végig a tarkóját? Ahogy képzelődött, szabad kezével önkéntelenül is végigsimította azokat a pontokat, ahol előtte nem sokkal a testőr időzött. Ez a szórakozott, cirógatásokkal teli merengés percekig is eltarthatott. – Hiszen meg sem érintett igazán! – hasított a lányba a gondolat. – Csak szimatolt, akár egy kutya. Egy véreb.
- Miért hagytad abba? – Mivel Sansa szemei csukva voltak, nem láthatta, hogy a testőr már egy ideje az ajtóban áll és őt figyeli, amint magát tapogatja. A rekedt morgás, ahogy a kérdést feltette, nem hagyott kétséget afelől, hogy mennyire tetszik neki a látvány. Ám Sansa mégis zavarba jött, ezért a takarót egy gyors mozdulattal a fejére húzta, hogy Sandor ne láthassa, mennyire elvörösödött. A Véreb még sosem látta olyan szépnek a lányt, mint abban a pillanatban, amikor az hagyta, hogy a vágyai átvegyék az irányítást az érzékei felett.

Rövidesen egy cincogó, vékonyka, ám annál mérgesebb hang hallatszódott ki a pléd alól.
- Nem illik leskelődni, nem tanítottak meg rá?
- Nem állt szándékomban – nevetett fel a testőr a felháborodás hallatán -, csak szólni akartam, hogy tettem ki neked egy törölközőt, ha esetleg szeretnél fürdeni az indulás előtt. – Egy kis idő múlva a takaró lejjebb vándorolt egy pár centivel, egészen Sansa orra hegyéig, figyelve arra, hogy az anyag továbbra is takarja az arcát. A lány a legkevésbé sem volt biztos abban, hogy meg tudna-e úgy szólalni a testőr jelenlétében a történtek után, hogy ne vegye fel egyből egy főtt rák színét.
- Az jólesne, köszönöm – szedte magát össze rövid habozás után, miközben végigmérte a férfit. A fekete ing gyűrődésmentesen feszült a mellkasán és a farmer, amit választott is passzolt hozzá színben. Az egyetlen, ami nem nyerte el a lány tetszését, a lábszárig érő fűzős bakancs volt. Sansa egyszerűen elképzelni sem tudta, hogyan lehet kényelmes egy ilyen durva és ormótlan viselet.
- Akkor hát, ha végeztél, a konyhában megtalálsz. – A döbbent tekintet látványára Sandor ingerülten hozzátette: - Igen, képzeld, én is szoktam olyat, hogy reggelizni. – Azzal fogta magát és újból magára hagyta a vendégét.

Miután megérkezett az aprócska főzőfülkébe, tanácstalanul nyitotta ki a hűtő ajtaját. Hogy jobb színben tüntesse fel magát, a Véreb hazudott Sansának, mivel igazság szerint a legtöbbször nem igazán fordított arra figyelmet, hogy számon tartsa azt, van-e a lakásban bármiféle ehetőnek nevezhető dolog a sörhöz passzoló sós mogyorón és csípős chipsen kívül. A reggelei legtöbbször egy erős feketével és hozzá tartozó cigivel indultak, majd a legközelebbi gyorsétterem délelőtti menüiből választott valamit elvitelre a palota felé menet. Az ebédre pedig még ennyire sem volt gondja, a Baratheon-kastélyban gondoskodtak az ellátásáról, ha pedig éppen nem volt szolgálatban, az éttermi számlákat is állták főnökei. Sandor tanácstalanul vakargatta a fejét. Nemhogy nyúltáp – mivel így hívta a mostanában divatos salátákat –, egy szelet kenyér sem volt sehol, amiből szendvicset kreálhatna a lánynak, ráadásul korgó gyomra kíméletlenül jelezte önmaga számára is, hogy ideje lenne valamit összehoznia. Kétségbeesett töprengését, hogy kitaláljon valamit, egy halk köhintés zavarta meg. Sansa az ajtókeretnek támaszkodva várt. A testőr egy futó pillantással megállapította, a megszeppent lány a szakad harisnya kivételével nagyjából visszanyerte a szokásos kinézetét. Ugyanolyan ártatlannak tűnt, mint amikor először találkoztak.

- Éhes vagy? – A férfi kérdésére egy bólintás volt a felelet. – Az jó, mivel nincs itthon semmi.
- Gondolom, nem sokat vagy itthon – jelentette ki Sansa, a szegényes étkészletet vizsgálgatva, ami a szárítóban porosodott már hetek óta. Úgy tűnt, lassan kezdi visszanyerni a bátorságát, már ami a testőr kritizálását illette.
- Eltaláltad. Szóval, ha nem szeretnél éhen halni, mert én nem, el kellene indulnunk. Majd útközben megállunk valahol, ismerek egy jó hamburgerest.

Sansa nem igazán tudta, mit feleljen. Egyrészt nem tartotta jó ötletnek, hogy már délelőtt gyorskajával tömje magát, másrészt szíve szerint soha többé nem tette volna be a lábát a Baratheon-palotába, ám azt nem kérhette a testőrtől, hogy vigye haza, egyenesen északra. Ráadásul az apja engedélye nélkül nem ülhetett volna repülőre, ahhoz pedig, hogy Ned beleegyezzen az utazásba, el kellett volna mondania, mi történt vele a házibulin, amitől ilyen hirtelen megváltozott a véleménye, hiszen ő volt az, aki a legjobban várta és sürgette a látogatást. Sansa félt az édesapja haragjától, hogy az őt okolná a meggondolatlansága miatt, ám ami még ennél is jobban aggasztotta, az Joff volt. Most, hogy már ismerte a fiú igazi jellemét, nem akart vele újra összefutni, ami pedig a palotában, ha más nem, az étkezésekkor elkerülhetetlen lett volna. Sansa csalódott volt és haragudott magára, amiért hagyta, hogy az orránál fogva vezessék és gúnyt űzzenek a naivitásából. Gondolatban feljegyezte, hogy ne felejtsen el igazat adni Aryának, ha legközelebb találkoznak, kíváncsi volt arra, vajon a húga hogyan reagál a történtekre. Ráadásul itt volt még Sandor is, akiről kiderült, hogy csak a javát akarja.

- Sajnálom – motyogta a vörös hajú lány halkan, egyenesen a férfinek címezve.
- Már megint mit, Kismadár? – horkant fel a testőr meglepetten, hiszen az előbb még csak a reggeliről beszélgettek. Dühítette, hogy a lány ennyire könnyen meghunyászkodik, és mindenért bocsánatot kér.
- Igazad volt, mindenben. Észrevehettem volna a megjegyzéseid mögött rejlő igazságot.
- Már megszoktam. Ne felejtsd, az a munkám, hogy Joffrey hátát védjem, szerinted ő mennyire hallgat rám bármiben is?
- Hogy bírod őt elviselni? Állandóan csak megaláz téged! – bukott ki a kérdés Sansából, ám amint meglátta a testőr arckifejezésében beálló hirtelen változást, egyből megbánta, hogy egyáltalán felhozta a Baratheon-fiút. Sandor tekintete elsötétült, majd felvette a már jól ismert, semmiféle érzést ki nem mutató rideg maszkot, amit akkor alkalmazott, ha valamiféle, számára fájdalmas vagy zavaró téma került szóba.
- A munkámról nem nyilatkozhatom – darálta a Véreb gépiesen. – Ha jót akarsz magadnak, nem kérdezel többet.
- Legalább azt áruld el, hogyan kerültél a Lannisterekhez!  Biztosan lett volna más választásod! – Sansa hevességében megfeledkezett magáról és megragadta megmentője karját, ám a férfi abban a pillanatban el is húzódott az érintése elől.
- Soha – többé – ne – hozd – fel – ezt – a – témát! – a testőr hangja vészjóslóan csengett, ahogy egyenként, lassan tagolva suttogta a szavakat a lány fölé tornyosulva. Sansa érezte, hogy reszket félelmében. Nem igazán értette, hogyan jutottak el megint idáig, hogy egy ártatlan kérdéssel ennyire tönkretette a hangulatot. – Ne akard tudni, ne kíváncsiskodj, és ami a legfontosabb, ne faggass másokat sem. – Azzal a Véreb karon ragadta a Stark-lányt és finoman, ám annál határozottabban a bejárati ajtó felé vezette.


A Véreb szolgálati autójában, útban a kastély felé / déli 12 óra:


Sansa meglepettségében mukkanni sem mert az anyósülésen. A fák és a házak iszonyatosan tempóban, szédítő gyorsasággal suhantak el mellettük, a testőr pedig a leghalványabb jelét sem mutatta annak, hogy hajlandó lenne lassabban vezetni. A lány már régen elfelejtette, hogy mennyire tartott Joffrey és a bandája fogadtatásától, sokkal fontosabbnak érezte, hogy végül egy darabban ússza meg a Vérebbel történő utazást. Habár végül nem reggeliztek semmit, gyomra a másnapi buli után még erősen kavargott, aminek nem igazán tett jót Sandor vezetési stílusa sem.

- Ha már a megalázásnál tartunk, te nem ugyanezt tetted? – A hallgatást, recsegő hangjával a Véreb törte meg.
- Azt hittem, ezt már megbeszéltük. Elnézést kértem miatta egy párszor.
- Tőlem. Igen. De honnan kellene tudnom, vajon annak a három patkánynak mitől durrant el az agya? Velük is játszadoztál? – Sansa döbbenten húzta magát össze az ülésen. Nem akarta elhinni, hogy a férfi ezt feltételezi róla.
- Én nem játszottam senkivel.
- Akkor mégis hogy néztél ki? Mi volt az a ruha tegnap este? – A testőr karjain kidagadtak az erek, ahogy a kormányt szorította vezetés közben. – Az első gondolatom az volt, hogy véresre duglak, nem pedig, hogy megmentelek, és nehogy azt hidd, ez másoknak nem fordult meg a fejében.

A lány a sírás határán állt a szavak hallatán. Nem igazán tudta eldönteni, hogy mitől boruljon ki előbb.  Először is, el kellett ismernie, a testőrnek megint igaza van, még ha nem is a megfelelő tálalásban adja elő. Másodszor, sértette az önérzetét, hogy a férfi azt feltételezi róla, bárkivel is flörtölt volna, amikor azt sem tudja, hogyan kell azt csinálni. Harmadszor, mintha a Véreb a nap folyamán már nem először utalt volna egy majdnem megtörtént aktusra közöttük.

- Akkor te sem vagy jobb a többi férfinál – állapította meg, miközben, hogy ne kelljen a Vérebre néznie, az elsuhanó tájat figyelte. A testőr felkacagott Sansa duzzogására.
- Mondta bárki is, hogy az vagyok? Nem, Kismadár, én is csak úgy működöm, mint mindenki más. Sőt, közelebb áll az igazsághoz, ha azt mondom, rosszabb vagyok, annyira, amennyire egy magadfajta kislány azt elképzelni sem tudja. A legokosabb az lenne, ha elkerülnél, de nem garantálhatom, hogy nem talál meg helyettem egy másik szemétláda.

Sansa kezdett egyre jobban összezavarodni Sandor hallgatása közben, ám legalább azt elérte, hogy a testőr visszavegyen a tempóból. Úgy tűnt, a férfi igenis a szívén viseli a sorsát, hiszen bárhogy is próbálta leplezni, nagyon elrejtve, de aggodalom csendült a szavaiból, illetve még valami más is… de mi? Talán féltékenység? – Az nem lehet – tudatosította magában a lány -, hiszen az előbb jelentette ki, hogy még gyereknek tart. Viszont akkor miért húzta fel magát annyira azon, hogy tegnap este nőiesebben jelentem meg?

- Sandor, hány éves is vagy? Remélem, ezt még megkérdezhetem – tette hozzá gyorsan, miután eszébe jutott, hogy a Véreb mennyire felhúzta magát a konyhai kérdezősködése után. A testőr megborzongott, majd még erősebben markolta meg a kormányt. Most először történt az meg, hogy Sansa kiejtette a nevét, ám ahogy ezt megtette, cirógatta a lelkét és az érzékeit. Benne volt minden, a lány összes haragja, azért, amit Sandor elkövetett ellene az első találkozásuk óta, ám a dühöt fűszerezte még valami, talán a hála és az abból fakadó bizalom, pikáns eleggyé vegyítve az érzések kavalkádját, majd kiadva mindent egyetlen megszólításban.
- Harminc. Miért kérdezed?
- Egyszer még igazán jó apa leszel.
- Honnan veszed ezt a hülyeséget?  - A Véreb arcán fájdalmas fintor jelent meg. Ő és a gyerekek? Ugyan már!
- Ahogy megóvtál és aggódtál értem. Olyan voltál, mint egy apa vagy egy báty.
- Kismadár, te reménytelen vagy. – A kijelentést újból nevetés követte. - Nem tudom, miféle burokban neveltek, de ha te ezt aggódásnak vetted, valamit nagyon elnéztél. Én csak közöltem a tényeket. Egyébként pedig nemsokára megérkezünk. – Amint kimondta, a távolban feltűnt a kastély bejáratát szegélyező díszes fasor. Sansa elhallgatott, mivel biztos volt benne, neki van igaza, de nem akarta tovább feszíteni a húrt.


A Baratheon-palota egyik lakosztályában / délután 1 óra:


Ned idegesen járkált az íróasztala előtt. Habár a jelentésének a következő befektetésről háromra kész kellett lennie és a tárgyalások sem haladtak olyan ütemben, ahogy azt szerette volna, idősebb lányának eltűnése mindennél jobban aggasztotta. A többi fiatal, bár fáradtan és másnaposan, de jelen volt a közös reggelinél, eljátszva a szüleik előtt a tökéletes, jól nevelt csemetéiket, Sansa azonban nem volt sehol, ráadásul Arya sem tudott nővéréről semmit. Még délelőtt megtalálták a telefonját a szobájában, amit az éjjeliszekrényen hagyott a készülődés közbeni kapkodásban, így lehetőségük sem volt arra, hogy legalább felhívják őt. Ned már maga sem tudta, mióta bámulja meredten a készüléke kijelzőjét, hogy a beérkező hívásokat ellenőrizze, mikor Arya jelent meg az ajtóban és közölte, hogy Sansa végre megérkezett. A férfi azon nyomban elindult, hogy a bejárathoz siessen.

Lánya már az előcsarnokban várakozott, háta mögött a legidősebb Baratheon-fiú testőrével.
- Merre voltál? – kérdezte Ned, miközben szemügyre vette Sansa öltözetét, a térdig érő férfipólót, a szakadt harisnyát és az élénkvörös cipőt. Láthatóan nem így indult el előző délután a tengerparti nyaralóba, a férfi legalábbis remélte, Sansa nem vette át a húga lázadásból elkövetett öltözködési hóbortjait.
- Apa, én… - A lány láthatóan gondban volt a szavakkal. – Tegnap este elindultam sétálni a tengerparton, mivel nagyon szép volt a környék és… eltévedtem. Sandor jött utánam, hogy visszakísérjen.
- Sandor? – húzta fel a szemöldökét Ned Stark. – Nem inkább Mr. Clegane?
- Úgy értem, Mr. Clegane – vörösödött el Sansa. Édesapja komor arckifejezése nem sok jót ígért.
- Megtudhatnám, mégis mi történt igazából?  Mi a magyarázata annak, hogy úgy nézel ki, mintha az utcasarokról szedtek volna össze? Maga pedig, Clegane, hogyan vette a bátorságot arra, hogy a lányomat egy ismeretlen helyre vigye ahelyett, hogy egyenesen ide hozta volna, a családjához, ahol biztonságban van?
- Apa, kérlek, ő mentett meg – hajtotta le fejét Sansa.
- Megmenteni? Mitől?
- Az igazság az, hogy megtámadtak, de ne aggódj, amint látod, jól vagyok.
- És még hálás vagy ennek az embernek? – Az idősebb férfi higgadtnak tűnt, ám belül tombolt a dühtől. – Ha megfelelően végezné a munkáját, nem engedte volna, hogy bajba kerülj.  Clegane, ha még egyszer a lányom közelébe mer menni, gondoskodom róla, hogy rövidesen munkája se legyen. Majd magam intézkedem Sansa védelméről. Te pedig, ifjú hölgy, indulj a szobádba, később még hallani akarom, mi is történt valójában.

Miután Ned befejezte a mondandóját, indult is, hogy átnézze a leadásra váró jelentést. Így, hogy már látta, lánya épségben van, újra tudott a munkájára koncentrálni, habár ezt a viselkedést előbb várta volna Aryától. Mindig is Sansa volt az, aki a legjobban viselkedett a gyermekei közül. Azt pedig, hogy mit keresett emellett a veszélyes fickó mellett, elképzelni sem tudta. Még nem sejthette, egyszer Sandor lesz majd, akinek a lányai életét köszönheti.


Sansának fogalma sem volt arról, hogy mit tegyen. Habár Ned a szobájába utasította és többé a testőrt sem láthatta, valamit még szeretett volna a Vérebnek mondani, mielőtt engedelmeskedik az apai parancsnak. Azonban a csöndet a férfi törte meg.
- Indulnod kellene, a végén még kikapsz. – Mosolya a hegek mellett egészen torznak tűnt, hiába takarta az arcának sérült felét előre tűrt pár hajtincs.
- Viccesnek találod?
- Hogy nem láthatlak? Nem. Az apád reakcióját? Egyszer úgyis lenyugszik.
- Akarsz még látni? – Sansa meglepődött a testőr válaszán, ám annak örült, hogy Ned szavai nem sértették meg a férfit.
- Miért, te nem? – A lány habozását látva keserűen hozzátette: - Igazad van, ami tegnap és ma történt, nem jelent az égvilágon semmit. Semmit.
- Nem úgy értettem… - kezdte volna Sansa, ám addigra a Véreb már hátat fordított neki és elindult a kétszárnyú bejárati ajtó felé.

Címkék: , , ,



"- 06.: A megmentő -"
Date & Time:   , 11:11
Entry:


6. A megmentő


Valahol az ország déli részén egy kihalt tengerparti sétányon / éjfél:


Habár a tenger morajlása valamennyire elfojtotta a hangokat, Sandor futás közben a part felől izgatott pusmogásra és vihogásra lett figyelmes. Miután a parkban nem találta a lányt, első útja a vízhez vezetett, remélve, hogy talán mégsem annyira különbözőek, és Sansát is megnyugtatja a sós párától terhes levegő a csalódás után. Ám a nevetéstől, amit felé sodort a szél, még ő maga is, aki már Joffrey mellett elég sokat látott, megborzongott. Az elhaló női sikoly semmi jót nem jelentett.

- Bassza meg! – Fohászkodás helyett csak ennyi hagyta el a férfi száját, ahogy a hangok irányába indult. Bár a sötéthez még szoktatnia kellett a szemét, tisztán kivette a lány fölött álló három alakot, akik közül az egyik, aki nem az áldozatuk lefogásával volt elfoglalva, idegesen fordult hátra. Nem kellett sok idő, hogy az ismeretlen suhanc a közeledő léptek zaját hallva rohanjon a biztonságot jelentő teljes sötétség felé, hagyva társait, hogy megoldják helyette a konfliktust. A testőr gondolkodás nélkül húzott egyet be az eléje álló fekete hajú fickónak, mire az fájdalmas ordítással indult a bandájuk főnöke után. A foghíjas kopasz már keményebb diónak bizonyult, szakszerű hárításokkal válaszolt a Véreb minden egyes támadási kísérletére, majd a Sansa ruhájának elvágásához használt bicskát felvéve támadt az érkezőre. Sandornak minden erejét össze kellett szednie, hogy ki tudja csavarni ellenfele kezéből a pengét, ám annak dulakodás közben mégis sikerült egy mély vágást ejteni a testőr karján, mielőtt a többiek után igyekezett volna, de a férfi nem igazán törődött a sebbel, már csak a földön heverő Stark-lány érdekelte.

- Ne mustráld már a mellét! – szólt magára dühösen gondolatban a Véreb, ahogy letérdelt az addigra már ülő helyzetbe tápászkodó Sansa mellé, hogy megnézze, mit tettek vele támadói. A lány pocsékul festett. A buli elején látott frizurának nyoma sem volt, vörös haja rendetlenül omlott a vállaira, harisnyája több helyen felszakadt, a felső, amit viselt pedig mellénynek is kevés lett volna. A mozdulat, ahogy karjait félve maga elé vonta, hogy eltakarja a kebleit, újból haragra gerjesztette a férfit. – Csak tudnám, kik voltak ezek a gennyládák! – morgott ingerülten. Habár Joffrey mellett megjegyzett minden fiatalt, aki a körükben mozgott, az ismeretleneket sosem látta védence közelében. Ha legalább a takart fejűt felismerte volna, aki olyan gyorsan elfutott az érkezésére! Merengéséből végül Sansa kérdése zökkentette ki.

- Miért pont te? – A lány egyetlen mondatával a harag és a kétségbeesés áradatát zúdította a testőrre. Miután a férfi továbbra is hallgatott, újból nekiszegezte a kérdést, ezúttal egy fokkal ingerültebben. – Miért pont te jöttél utánam? Miért neked kell így látnod? – Ahogy beszélt, ujjaival egy kósza, előre lógó hajtincset idegesen a füle mögé tűrt. Sandor csak ekkor látta meg az elmaszatolódott két fekete csíkot, a szemfesték maradékát a könnyáztatta arcon, amitől a lány arca még beesettebbnek hatott. És Sansa még mindig sírt.
- Kinek örültél volna helyettem? – kérdezte a férfi még mindig térdelő helyzetben. – Talán a szőke hercegnek?
- Hercegek nem léteznek – jött azonnal a dacos, ám szomorú válasz.
- Örülök, hogy végre rájöttél. – Miközben beszélt, Sandor kibújt fekete bőrdzsekijéből, hogy Sansára terítse, de a lány elhúzódott az érintése elől. – Ne félj tőlem! – Szabad kezével arcának sérült oldalát a szokásos hajsimító mozdulattal rejtette el, de a gesztust szinte már észre sem vette, annyira megszokottá vált az eltelt évek alatt, ellenben Sansa, akinek azonnal feltűnt, hogy a Véreb is zavarban van.
- Kérlek, fordulj el! – utasította a testőrt halkan, miközben óvatosan a kabát után nyúlt. – Nem tudom úgy felvenni, hogy ne… mutassam meg magam – fejezte be rövid habozás után, mire a férfi a hatalmas víztömeget kezdte el tanulmányozni. A dzseki túlságosan nagy volt rá, a combja közepéig is leért, de nem bánta, az erősödő szélben már amúgy is kezdett fázni.

- Vihar készülődik – hallotta meg Sansa a már jól ismert rekedtes hangot rövid habozás után. – Ideje, hogy visszavigyelek.
- Ne! – sikoltott a lány rémülten. – Csak azt ne, nem akarok oda visszamenni! Én… nem akarom őket látni!
- Pedig már biztosan keresnek – állt fel a férfi, amikor már elzsibbadtak a lábai a térdeléstől. Föntről nézve a Stark-lány még kisebbnek és törékenyebbnek tűnt, mint ahogy emlékezett rá.
- Ugyan ki, Joffrey? Vagy a barátnője? Igazad van, biztosan hiányzom nekik, nagyon unatkozhatnak megfelelő céltábla nélkül.
- Mondtam már, hogy tetszel, amikor ingerült vagy? – nyújtotta a még mindig a földön kuporgó Sansának hatalmas tenyerét, hogy felsegítse. A férfi maga sem tudta, honnan jöttek a szájára a szavak.


- Tessék? – kérdezett vissza a lány megilletődötten, de nem fogadta el a feléje nyújtott kezet. A férfi meglepően higgadt viselkedése szinte elfelejtette vele az érkezése előtt történteket… szinte. Ahogy ezt kigondolta, újból magán érezte az ismeretlen maszkos érintését, ahogy ujjaival mohón végigsiklott a testén, miközben kísérői élvezettel szemlélték a vergődését. Az emlékek, bármennyire is küzdött ellene, újból előcsalták a könnyeit, fejét a térdeire hajtva, tehetetlenül szipogott a Véreb kabátjának takarásában. Sansa úgy érezte, csak saját magát okolhatja, hogy bedőlt Joffrey meséinek, hogy elhitt mindent, amit a fiú állított, hogy erőltette édesapjánál, hogy hozza őket magával délre. Ha mindez nem történt volna meg, most otthon ülne húgával közös szobájában Houndot ölelve, kedvenc romantikus regényét olvasná vagy éppen Lady bundáját fésülgetné a nappaliban a kandalló előtt. – Lady, drága kiskutyám! – zokogott fel keservesen még mindig a földet bámulva. Legszívesebben kizárta volna az őt körülvevő világot, legfőképp a mellette álló férfit, mivel nem akarta, hogy bárki is tanúja legyen a megalázottságának és a fájdalmának. Ha valamit megtanult az édesapjától, akkor az az volt, hogy a Starkok büszkék és erősek, ő pedig a jelen pillanatban a legkevésbé sem felelt meg az elvárt képnek.

Sandornak fogalma sem volt, mit kezdjen a magába zárkózott lánnyal maga mellett. Habár volt egy húga, nem igazán emlékezett rá, mivel őt hamar elveszítették egy alattomos betegségben az édesanyjukhoz hasonlóan, így a Vérebnek kiskorától kezdve csak apja és bátyja jelentették a társaságot, egyszerűen esélye sem volt megtanulni, hogyan bánjon a nőkkel. Akik pedig azóta keresztezték az útját, azok vagy kitértek előle, vagy pedig valami olyasmit akartak tőle, ami inkább volt állatias, mint érzelmekkel teli. Kénytelen volt hát megállapítani, hogy a múltjában semmi sem szolgál használati útmutatóul, hiába töpreng továbbra is a helyzet megoldásán, nem tehet mást, rögtönöznie kell. Legszívesebben a karjai közé zárta volna a folyamatosan pityergő Sansát, de a lány a legkisebb jelét sem mutatta annak, hogy igényelné a közelségét. – Végül is, miben különbözök az előbbi szarházi férgektől egy ilyen nő szemében? – tette föl magának a gúnyos kérdést a testőr, miközben tudta, valamit mondania kellene. Csak ne lenne olyan nehéz! Végül mégis Sansa volt az, aki megtörte a csöndet.

- Mocskosnak érzem magam – nevetett fel keserűen, amitől még Sandort is keserűség töltötte el. Szerette a lány nevetését, de tudta, a kacaj most csak fájdalmat palástol. Amikor újból letérdelt mellé, egyik kezét óvatosan Sansa álla alá helyezte, hogy az ne tudja elfordítani a fejét.
- Mit tettek veled? – hangjába igyekezett annyi lágyságot beleerőltetni, amennyi csak tőle tellett, ám haragját egyre kevésbé sikerült palástolnia. – Hol értek hozzád? – A válasz azonban hallgatás volt. – Sansa!

Sansa a neve hallatán libabőrös lett. Még soha, egyetlen férfi szájából sem hangzott ennyire gyengéden ez a szó, mint a testőr érdes hangján, mely egyszerre karcolta és simogatta az érzékeit. Hogy végül válaszoljon, lassan végigcsúsztatta a tenyerét a testén, ott, ahol a támadói is megérintették, miközben tekintetével végig Sandor pillantását kereste. Amikor a combjaihoz ért, a Véreb nem bírt tovább magával és magához ölelte.

- Megölöm őket! – jelentette ki a testőr eltökélten, miközben egy határozott mozdulattal az ölébe kapta a meglepett lányt és felegyenesedett. Sansa nem ellenkezett. Az utolsó emléke az volt, hogy a férfi vállára hajtja a fejét, aki egy ismeretlen hely felé indult el vele, ám a lány nem félt, hogy innentől bármi baja eshetne. Végre biztonságban volt.


Valahol az ország déli részén, egy ismeretlen lakásban / délelőtt 10 óra:


Sansa hasogató fejfájásra ébredt és amint kinyitotta a szemét, forgott vele a világ. Ez volt az első alkalom, hogy a másnaposság tüneteit magán érezte, ám így is megfogadta azonnal, soha, senki kedvéért nem hajlandó többet inni, legyen szó bármilyen buliról, jókedvről vagy könyörgésről. Kellett pár perc, mire a rosszullét után rájött, nem a Baratheon-palota vendégszobájának hatalmas franciaágyán érte az álom, hanem egy ismeretlen helyen, ráadásul nem is egyedül, amit az ágy előtti szuszogásból sikerült kikövetkeztetnie. Ahogy óvatosan lenézett, Sandort pillantotta meg elterülve a földön. A férfi egy pokrócot magára terítve aludt az ágy elé rakott szőnyegen, habár még bőven lett volna elég helye a lány mellett. Úgy tűnt, a takaró alatt a nagy melegben nem visel pólót, már amennyit a kilógó karja láttatni engedett. Mivel az oldalán aludt, az arcát borító hegek szinte teljesen takarásban maradtak a kíváncsi szemek elől.

- Egész helyes lenne – állapította meg a lány magában, a megmentőjét mustrálva. – Csak a modorán változtathatna egy kicsit. – Amint ezt kigondolta, máris érezte, hogy téved. Előző este a Véreb – kivételesen - kifogástalanul viselkedett. Ahogy jobban körülnézett, Sansa egy összehajtott fekete pólóra lett figyelmes az éjjeliszekrényen. Vajon Sandor neki készítette ki? – morfondírozott továbbra is magában. Úgy tűnt, a férfi, mielőtt lefektette volna az ágyba, csak a kabátot vette le róla, a többi ruhadarab háborítatlanul maradt a helyén, habár a felső azóta is csak cafatokban takarta valamennyire a testét. A vörös hajú lány igyekezett nem arra gondolni, vajon a testőr mennyit látott az idomaiból, miközben vetkőztette. Hiszen megmentette… igen ám, de akkor is csak egy férfiről van szó!

Habár émelygett még, és a közérzete továbbra sem volt a legjobb, miután átvette a pólót, Sansa kikelt az ágyból, hogy jobban körülnézzen a lakásban, ahova Sandor az előző éjszaka vitte. – Valószínűleg az övé – állapította meg a parányi konyhát vizsgálva, ahol már két ember is csak szűkösen fért volna el egy reggelire. A testőr otthonában a szürke, a fekete és a vörös színek domináltak, kihangsúlyozva a lakás férfiasan rideg jellegét. A „birodalom” – folytatva a felfedezőútját Sansa – nem volt nagy, csupán a konyhából, egy fürdőszobából és a hálóból állt, ahonnét a lány elsőnek kijött, bár ennyi is tökéletesen megfelelt egy olyan embernek, aki a munkájából adódóan a napjai nagy részét nem otthon töltötte.

Sansa, miután befejezte a nézelődést, lábujjhegyen osont vissza a még mindig alvó Vérebhez, ám amint átlépett volna a férfin, villámgyors karok ragadták meg a bokájánál fogva, lerántva ezzel a lányt a földre, aki rémületében sikoltott egyet. Habár nem ütötte meg magát, mivel egyenesen a testőrre esett, a felháborodása annál nagyobb volt.
- Neked is jó reggelt! – mondta bosszúsan a lány, miközben azon igyekezett, hogy minél kecsesebben tápászkodjon fel, ám a kezek továbbra sem engedték el. – Ez mégis mire volt jó?
- Ne haragudj! – nyitotta ki lassan a szemét a Véreb. – Régi beidegződés, sosem tudhatom, ki akar megtámadni, amíg alszom, így muszáj valamennyire ébernek lennem.
- Ez nem magyarázat arra, hogy miért kellett leteperned! – duzzogott Sansa immáron a testőr mellett, a földön fekve. Ahogy Sandor megmozdult, a takaró is félrecsúszott, szabad utat engedve a lány tekintetének, aki azonnal észrevette, hogy a férfi egy fekete boxeralsón kívül nem nagyon fordít figyelmet a hálóruházatának megválogatására. Amint ezt Sansa tudatosította magában, érezte, hogy elönti a pír, ezért zavarodottan fordított a testőrnek hátat.

- Most meg mi a baj? – kérdezte értetlenül a Véreb. – Hiszen elnézést kértem. – Hogy kíváncsiságának engedjen, maga felé fordította a sértődött lányt, ám annak vörös arcát látva maga is meglepődött. – Miért pirultál el?
Sansa a kérdés hallatán a föld alá süllyedt volna szégyenében. Habár a testőr szőrös volt, szőrösebb, mint a bátyjai, amikor a strandon utoljára látta őket, a férfi kidolgozott izmait semmi sem rejtette el. – Minden rendben?
- Semmi sincs rendben! Egy majdnem meztelen férfi mellett fekszem! – jelentette ki magában Sansa, ám hangosan csak ennyit mondott: - A takaród… félrecsúszott.
- És? Engem nem zavar, amúgy is rohadt meleg van. – A rémült tekintetet látva azonban a férfi visszarántotta magára a plédet. – Most elégedett vagy?
- Köszönöm – mosolyodott el hálásan Sansa, miután megbizonyosodott róla, hogy a közéjük került szövet biztosan nem mozdul el egy darabig. – A végén még megfáznál.


- Nyáron? A tengerpart mellett? Kislány, ilyen rossz kifogást még sosem hallottam, hogy felöltözzek – nevetett fel mély hangján a Véreb. – Valld csak be nyugodtan, hogy nem tetszik a testem. Gondolom, a nyálas bálványaid egészen máshogy festenek.
- Nem! Tetszel, csak… - Miután Sansának eljutott a tudatig, hogy most vallotta be az eddig legjobban gyűlölt férfinak, aki előző este a megmentőjévé lépett elő, hogy bizony nem néz ki rosszul, újból csak azt kívánta, hogy nyíljon meg alatta a föld, mielőtt hasonló meggondolatlan nyilatkozatokat tenne.  – Csak én még sosem… - A testőr kérdő tekintetét látva a lánynak újból elakadt a szava. Fogalma sem volt, hogyan adja Sandor tudtára azt, hogy még szűz. Még abban is bizonytalan volt, hogy egyáltalán a Véreb orrára akarja-e kötni az információt. – Sosem voltam még férfival – született meg nagy nehezen Sansa vallomása, mire egy haragos horkantás volt a válasz. – Valami rosszat mondtam?
- Hát ennyire szar alaknak tartasz? – kérdezte Sandor dühösen, miközben egy hirtelen mozdulattal magához húzta a reakciójától megszeppent lányt. – Válaszolj, Kismadár, vagy már nem dalolsz olyan lelkesen az igazi véleményedről? Mindig jössz a kedves kis semmiségeiddel, aztán egy óvatlan pillanatban, amikor nem figyelsz oda, elszólod magad. Ennyire már sikerült megismernem téged. – Miközben beszélt, arcának sebesült fele hozzáért a lány vállához az ölelésben. Sansa érezte a sérült bőr érdességét, ám nem húzódott el. – Szerinted csak azért mentem utánad, hogy miután elhoztalak, én magam dugjalak meg? – Mire Sansa feleszmélt döbbenetéből, a Véreb már fölé kerekedett. Csak most tűnt fel a neki, hogy a férfi mennyivel hatalmasabb nála, amikor Sandor szinte betakarta a testével.
- Nem tennél ilyet! – nyúlt reszkető kezekkel a hegek felé a vörös hajú lány. Úgy tűnt, a testőrt megdöbbentette a mozdulat, végül mégis hagyta, hogy Sansa végigsimítson ott, ahova ő magam sem szívesen nyúlt. – Ha tényleg az vagy, akinek mondanak, egy véreb, akkor csak azt kell tennem, hogy megszelídítelek – próbált nevetni a lány, ám hangja még mindig reszketett.
- Akkor az első lecke: ne mutasd ki a félelmed! – suttogta a fülébe a testőr, mire Sansa libabőrös lett a forró leheletétől. – Még akkor sem, ha a dög fölébed került. A félelem részegít! – haladt lefelé beszéd közben Sandor a lány nyakának vonalán, le egészen a kulcscsontig. – A félelem vaddá tesz – szuszogott bele a férfi az apró gödröcskébe, mire egy sóhaj volt a válasz. – De egy jó kutya – nézett egyenesen az elgyengült Sansa szemébe – mindig tudja, meddig mehet el a gazdájánál és, hogy mikor ér véget a játék. – Azzal feltápászkodott és minden további nélkül a fürdő felé vette az irányt.

Címkék: , , ,



"- 05.: A cafka -"
Date & Time:   , 11:06
Entry:


5. A cafka


Valahol az ország déli részén, egy tengerparti nyaralóban / este 8 óra:


Habár Sansát lenyűgözte a Baratheon-nyaraló impozáns külseje a tengerre néző hatalmas terasszal, a csodás előkerttel és a medencével, mégsem tudta kiverni a fejéből a Vérebbel történt vitát. Még mindig a fülében csengtek a férfi szavai: fölényesség, szánalom és undor, minden, amit a lány a legkevésbé sem érzett, ha a testőrre nézett. Bár nem merte megkérdezni a Sandor arcát borító hegek eredetét, sokkal inkább a sajnálat volt az az érzés, mely a hatalmába kerítette őt, valahányszor csak meglátta a berögződött hajsimító mozdulatot. – „Ha annyira tudni akarod: a legkevésbé sem hatottál meg” – jutottak eszébe a közös utazás közben fejéhez vágott szavak. – Dehogynem – gondolta keserűen. – Különben nem gyűlölnél ennyire.

- Ha továbbra is ennyire fancsali képet vágsz, kénytelen leszek rákérdezni, mi történt köztetek, amíg ideértetek – nyomott Dany egy pohár likőrt a duzzogó vörös hajú lány kezébe. – Igyunk! Doreah, Irri, gyertek már ide! A jó estére! – A koccintás után Sansa bátortalanul kortyolgatta az italt. Aryával ellentétben szinte alig ivott még, legtöbbször a szilveszteri pezsgőt is elodázta az íze miatt és gyümölcslével ünnepelt a szüleivel és a testvéreivel, akik cukkolták is eléggé emiatt.

- Sansa! Hú, hirtelen meg sem ismertelek! – hallotta meg a lány a háta mögül az annyira várt hangot. Hogy zavarát leplezze, a tőle telhető legcsábosabb mozdulatokkal itta meg a fiú előtt a likőr maradékát. – Irri, hozz nekünk valami ütősebbet! – adta ki a parancsot Joffrey, mire az említett szó nélkül indult el, hogy teljesítse a feladatát. – Ami pedig téged illet, Doreah, Viserys már vár, ha érted, mire gondolok – kacsintott cinkosul a szőke fiú. Daenerys kétségbeesetten nyúlt volna barátnője felé, ám a barna lány határozottan rázta le az őt ölelő karokat.
- Tudom, mit csinálok!
- Csak mert a bátyám füttyent egyet, nem kell azonnal menned! – felelte Dany csendesen.
- Visery szeret engem – jelentette ki eltökélten Doreah -, bármit is próbálsz tenni ellene. Talán, ha nem próbálnál meg mindenkit kisajátítani, észrevennéd, hogy nem te vagy mindenki életében az egyetlen. – Azzal elindult az emeleten található hálószobák felé.
- Nem így értettem! Várj már! – kérlelte barátnőjét a szőke lány, miközben felszaladt utána a lépcsőn, egyedül hagyva Sansát vendéglátójukkal.

- Ez már nem a mi dolgunk – karolta át Sansa vállát a fiú, miközben elvette a megjelenő Irritől a poharakat. – Gyere, menjünk ki a teraszra! – vezetgette Joffrey tovább az említett hely felé. – Miért nem voltál lent a csarnokban, amikor kerestelek?
- Amikor megérkeztünk, ott ült melletted az a lány, és én…
- Fogalmam sincs, kiről beszélsz. – A Baratheon-fiú hangja ingerültté vált Margaery említésére, amitől Sansa akaratlanul is hátrébb húzódott a korlátok felé. – Most meg mi bajod, csak nem félsz tőlem? Ez tetszik!
- Én nem akartalak felhúzni, csak olyan furcsán reagáltál, ahogy a barátnőd említettem.
- Mégis ki mondta neked, hogy a nőm? Különben is, nem akarok másokkal foglalkozni, amikor végre kettesben vagyunk – húzta vissza magához az erkély tartóoszlopába kapaszkodó lányt. Fogalma sem volt, Sansa mennyit ihatott azelőtt, hogy megjelent volna mellettük, mindenesetre szeme csillogása egyre határozottabban jelezte spiccességét. - Whiskyt!
- Nem, köszönöm. Még sosem ittam, de nem lehet túl jó az íze.
- Ez nem kérdés volt – mosolyodott el Joffrey, miközben felé nyújtotta az egyik poharat. – Idd meg és lazulj el végre, nem szeretem azokat a nőket, akiknek könyörögni kell! Nem azért hívtalak el, hogy csak mereven álldogálj, mint valami szobor! – Sansa tudta, ha Daenerys nem szólt volna a buliról, most nem lenne itt, ám nem akart a fiúval veszekedni. A krémlikőr után az ital még keserűbbnek hatott az eredeti ízénél is, a lány nem tudta megállni, hogy ne fintorodjon el. – Nem ízlik, hölgyem? – vette ki Joff a kezéből a poharat, hogy a tőlük nem messze álló asztalkára tegye. – Ha szeretnéd, adhatok valami édesebbet!
- Az jólesne – mosolyodott el hálásan a lány.

A csók, mellyel Joffrey letámadta, korántsem váltotta be a hozzá fűződő reményeket. A fiú kezével a szűk felső alatt matatott, miközben nyelvét hevesen forgatva, erőszakosan tuszkolta át a szájába. Sansa sokszor elképzelte, hogy milyen lesz, ha egyszer ajkaik találkoznak, ám álmaiban a srác gyengéd volt és figyelmes, miközben a kiábrándító valóság meg sem közelítette a képzelgéseit. Ellenállását gyengítette az elfogyasztott alkohol is, melynek hatásaként egyre bizonytalanabbnak érezte lábait a magas sarkakon, ezért, hogy egyensúlyát megőrizze, kénytelenül Joffrey vállába kapaszkodott, amit az említett egyből félreértett.

- Na, tudtam én, hogy akarod! – lehelte a lány kulcscsontjának a fekete miniszoknya sliccénél matatva. Hogy Sansa akarta-e, azt ő maga sem tudta, csak fejének tompa zúgását és hozzá tartozó szédülést érzékelte. Az elhaló nyögés, amit képes volt kiadni magából, ugyanúgy értelmezhető volt tiltakozásként, mint ahogy a vágy jeleként is. – Már amikor megérkeztetek, gondoltam, hogy miattam készültél ennyire. Bevallom, tetszik, amit látok, sikerült elcsábítanod. – A mondatot egy újabb nyelvtámadás követte a fiú részéről. Sansa kezdte egyre jobban elveszíteni a valóságot. Érezte Joffrey illatát a whisky szagával keveredve, az egyre erőszakosabban matató ujjakat a combjai környékén, ám túl kába volt ahhoz, hogy bármi ellen is tiltakozzon.

- Lám-lám, az új álompár! – Margaery hangja fagyosan csengett a forró nyári éjszakában, ám a szeméből sugárzó düh nem hagyott kétséget az érzései felől. – Egy napra megyek el, és te máris helyettesítenél, ráadásul egy ilyen északi útszélivel! – bökött fejével a ruháját bőszen, ám nagyon is ügyetlenül igazgató Sansa felé a lány. Joffrey láthatóan semmi hajlandóságot nem mutatott, hogy segítsen alkalmi partnerének, beérte azzal, hogy az ő öltözete makulátlannak hatott.
- Margaery, drágám, félreérted a történteket! – vette elő behízelgő modorát a fiú. – Igaz, a helyedben én is a szememnek hinnék, de ismersz! A szívemen viselem a vendégeim jókedvét, és Sansa, ha jól emlékszem a nevére, látod, ebben sem vagyok biztos, túlságosan is elengedte magát. Tudod, mi a véleményem azokról a lányokról, akik nem tudják megőrizni a tartásukat, de megesett rajta a szívem, ezért kijöttem, hogy megnézzem, mi van vele. Itt követtem el hibát – nézett megvetően a vörös hajú lányra Joff. – Ez a kis cafka, habár tudja jól, hogy vagy nekem, egyszerűen letámadott! Amikor megjelentél, éppen lehámozni próbáltam magamról, de elhiheted, mennyire tapadt.

Sansa nem akart hinni a fülének. A fiú minden lelkiismeret-furdalás nélkül cafkázta le és hazudott folyékonyan a barátnőjének csak azért, hogy a saját bőrét mentse.
- Én nem… - kezdte volna a lány a saját verzióját, ám Margaery szinte azonnal félbeszakította.
- Inkább ne mondj semmit! A kezdettől fogva láttam, mekkora pincsikutyaszemeket meresztesz Joffreyra.
- Már északon alig tudtam levakarni magamról – toldotta meg az említett hevesen. – Látnod kellett volna, hogyan követett mindenfelé, annyira idegesítő volt, egy lélegzetvételnyi nyugtom sem volt tőle!
- Te utolsó, hazug féreg! – Sansa maga sem tudta, honnan vette a bátorságot, hogy felképelje Joffot, ám mire felfogta, hogy mit is tett, a következménye visszavonhatatlanul megjelent egy vörös folt képében a srác arcán. A szőke fiú meghökkenve nézte a dühtől remegő lányt. A mozdulat, mellyel végigsimított az ütés helyén, lassú volt és elképedt, mintha maga sem hitte volna el, hogy az előbbi megtörténhetett.
- A kis ajándékodat nem felejtem el! – fröcsögte Sansának megvetően. – Ezért még megfizetsz! – Ám a lány válasz helyett csak elrohant mellettük.
- Ilyenkor hol van a Véreb, hogy megvédjen? – ölelte át barátját féltően Margaery.
- Fogalmam sem volt, hogy a Starkok ilyen aljasak, ezért nem szóltam neki. Hiszel már nekem?
- Teljes mértékben. Még megkeserüli ez az északi liba a merészségét! Van is egy ötletem, csak szólnom kell Viserysnek, garantálom, hogy tetszeni fog neked!


Valahol az ország déli részén, egy tengerparti nyaralóban / este 10 óra:


- Jaj, Jorah! De jó, hogy látlak! – futott bele véletlenül testőrébe Dany.  – A Vérebbel kell beszélnem. Sürgős! – fújtatott a lány, kezét az oldalához szorítva. Már a fél házat körbefutotta, de nem találta sehol a férfit. Éppen Irrit kereste, amikor véletlenül fültanúja lett Margaery és bátyja tervének. Bár nem értette pontosan, mit követett el Sansa, tudta, semmi jó nem sülhet ki abból, ha valaki Viserys segítségét kéri, és a Rózsaszál eléggé idegesnek tűnt…
- Mi dolgod van vele, amit én nem tudnék elvégezni? – húzta fel az orrát sértődötten a férfi. Daenerys maga sem értette, miért éppen Joffrey testőre volt az első, akiről úgy gondolta, megvédené Sansát, miközben maga is tanúja volt a megérkezésükkor lezajlott jelenetnek, mégis biztos volt benne, Sandor elhinné neki, ha azt mondaná, baj van.
- Nem rólam van szó – kapkodta a levegőt még mindig a lány.
- Az más. A medence környékén láttam utoljára. Vigyázz magadra! – Ám az utolsó mondatot Dany már nem hallotta, lélekszakadva rohant az udvar felé.

 Végül ott találta meg a becsiccsentett férfit, ahol testőre mondta. Véreb vízbe lógatott lábbal ült a medence szélénél magányosan, cigarettáját szívva, körbevéve jó pár üres sörösüveggel.
- Sandor! – szaladt oda hozzá azonnal a kétségbeesett Dany.
- Mit akarsz már megint? – kérdezte szokásos megnyerő stílusában a testőr. – Nem volt elég, hogy elhoztam a barátnődet? Gondoskodott róla, hogy elég legyen egy időre a társaságotokból, menj vissza és érezd jól magad valakivel!
- Nagyon jól tudod, hogy nincs most itt, akivel jól érezném magam. Hol is van? Ja, igen, a motorodat javítja.
- Ha éppen nem a Baratheonok lovainak szarját lapátolja – húzott meg egy újabb üveg sört a férfi.
- Elviselhetetlen vagy! – toporgott mellette dühösen a lány. – Most mégis szükségem van rád, mivel Sansa bajban van! Próbáltam megkeresni, miután meghallottam, hogy az a vipera Margaery és a bátyám terveznek ellene valamit, meg azt is, hogy felpofozta Joffreyt, és aggódom érte.
- Mit csinált? Ha így folytatja, a végén még nekem kell rendre teremtenem és nem mondhatnám, hogy nem élvezném – vigyorodott el a Véreb.
- Értsd már meg, bajban van! – kiáltott magából kikelve Daenerys, miközben tehetetlen dühében a férfi felé rúgott egyet.
- Jól van, na! Felfogtam. Ugye tudod, hogy csak azért ugráltathatsz, mert Drogo barátnője vagy?
- Nem számít, csak segíts! – fogta könyörgőre a dolgot a lány, mire a férfi úgy tűnt, megenyhült.
- Van a közelben egy park, talán oda mehetett.
- Köszönöm! – ölelte át Sandort Dany.
- Hé, Kissárkány, csak lassan a testtel, a végén még át kell gondolnom ezt a haverságot Drogóval, ha a nője ilyeneket művel!
- Nem tennél te ilyet! – dünnyögte a férfi mellkasának magabiztosan Dany. A testőr megilletődve nézett le az aprócska szőke lányra, aki magasságban valahol a mellkasa tájékán ért véget.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            

Eközben a tengerparti sétányon / este 10 óra:


- „Cafka” – Joffrey szavai megállíthatatlanul törtek elő újra és újra, hiába próbálta elnyomni Sansa a könnyeivel együtt, túl feldúlt volt ahhoz, hogy képes legyen bármilyen érzelmet is elfojtani. Pedig régebben bármikor, erőfeszítés nélkül tudta eljátszani a jégkirálynő szerepét, erre itt délen az első stresszesebb helyzetben felképelte vendéglátói fiát. A hercegét. Az utolsó szóra nevetve rázta meg a fejét. Hogyan is hihette, hogy egy ilyen srácot nem vár otthon senki! A fiú unott, flegma hangját egyszer csak egy mély, cigitől rekedtes morgás cserélte fel: „Talán nem kellene mindenkiben a szőke herceget keresned!”

- Örülhetsz, Véreb, már nem vagy egyedül a listán! – rúgott bele dühösen a homokba, mire cipőjének sarka teljesen elsüppedt a nedves fövenyben.
- Csak nem eltévedtél, kislány? – hallotta meg Sansa maga mögött egy kisebb csoport kérdését. Mire válaszolhatott volna, a suhancokból álló társaság már teljesen körbe is állta. Nem voltak többen háromnál, ám az egyedül sétálgató lány így is megrettent tőlük.
- Nem – cincogta ijedtem.
- Pedig nekünk nagyon úgy tűnik – lépett hozzá közelebb az egyik, akinek sápadt, beesett arcát félhosszú fekete haj keretezte. – Csak te vagy itt és mi.
- Így van, kislány. – A hang felé fordulva Sansa egy izmosabb és minden bizonnyal idősebb férfival találta magát szembe, aki foghíjas mosolyát villantotta a riadt lány felé. – Senki sem hallana meg minket, hiába is sikítanál.
- Mit akarnak? Engedjenek el!
- El fogunk, ne aggódj – simította végig a hátát a harmadik ismeretlen. – De előbb elszórakozunk veled. – A férfi alkoholtól bűzölgő lehelete a lány nyakát csiklandozta. – Fogjátok le! – Az ismeretlen két társa azonnal teljesítette a parancsot, mire Sansa észbe kapott, erős kezek nyomták le a homokba a bokájánál és a csuklójánál fogva.
- Hagyjanak, kérem! – nyöszörgött a lány kétségbeesetten, mígnem az ismeretlen harmadik őrülettel teli kacaja elhallgattatta.
- Mondtam már, elengedünk – simított végig támadója a dekoltázsán. – Majd, ha már elégedettek leszünk. Meg kell még dolgoznod érte, kicsike!

A többiekkel ellentétben a harmadik férfi sapkát viselt, arcát pedig kendő takarta, csak a jéghideg tekintete maradt szabad, mellyel gátlástalanul vizslatta áldozatát. Zsebéből egy bicskát vett elő, lassú, kimért mozdulatokkal kinyitva, hogy a lány jól láthassa, mi vár rá, ha nem fogadna nekik szót.

- Mit szólnál, ha megnéznénk, mit rejtegetsz a csini kis ruhád alatt? – a kérdés hallatán Sansa kétségbeesett kapálózásba kezdett, mire a férfiak még több erőt adtak bele a lefogásába. – Nem tetszene? Pedig nem kell a beleegyezésed! – A lány kénytelen volt tűrni, hogy a férfi a hasától indulva végigvágja a szűk blúzt a testén. Bármennyire is igyekezett visszatartani, érezte, könnyei az erőfeszítése ellenére is végigszántják az arcát.
- Helyes kis melltartó! – röhögött a csuklóit lefogó suhanc Sansa fölött.
- Vágjuk le azt is, V! – ajánlotta a lábait tartó tag.
- Kussolj már, te hülye! A végén még a nevemen szólítasz! – vicsorgott a sapkás idegen. – De legyen. – Mire kimondta, a két kosarat tartó szaténpánt egy reccsenés kíséretében megadta magát. Sansát legyőzte a félelem és a szégyen, kétségbeesetten zokogott fel.  – Fogd be a száját! – adta ki a parancsot a csoport vezetője, mire a lány arcát félig betakarta egy hatalmas tenyér, miközben minden gond nélkül fogta össze továbbra is a két csuklóját a fent térdelő férfi.


- Bezzeg akkor nem sírtál, amikor más barátját csábítottad el. Most miért nem élvezed? – simított végig meztelen keblein az ismeretlen. – De édes! A tested egyből reagál rám. Vajon máshol is ennyire kész lennél, tegyük fel, lejjebb? – A kérdés feltételekor az ujjak már a köldöke alatt kalandoztak.
- Jöjjön már valaki! – rimánkodott magában Sansa a könnyeit nyelve. – Akárki, bárki! – Ám úgy tűnt, a sétány valóban olyan kihalt, ahogy azt támadói állították.

Címkék: , , ,